A Dunning–Krüger-hatás egy kognitív torzítás, amely során azok az emberek, akik valamilyen témában kevés tudással vagy tapasztalattal rendelkeznek, hajlamosak jelentősen túlbecsülni a saját képességeiket. Azok viszont, akik valóban hozzáértők, gyakran alábecsülik a saját tudásuk értékét – mivel felismerik a téma bonyolultságát.

Miért történik ez?

Az önbizalom nem mindig arányos a kompetenciával. Kezdőként még nem látjuk, mennyire összetett egy adott terület, így könnyen érezhetjük azt, hogy „mindent értünk”. A tanulás előrehaladtával viszont egyre inkább ráébredünk arra, mennyi mindent nem tudunk még – és ez akár az önbizalom csökkenéséhez is vezethet.

Hogyan néz ki ez a valóságban?

• Egy kezdő programozó azt hiszi, hogy pár hét után már profinak számít.
• Valaki megnéz két dokumentumfilmet és úgy érzi, szakértője lett a klímaváltozásnak.
• Az első vállalkozói sikerek után valaki úgy érzi, hogy bármely iparágban könnyen boldogulna.

És mit tehetünk ellene?

• Tanuljunk tovább: Minél mélyebbre ásunk egy témában, annál reálisabban látjuk saját helyzetünket is.
• Kérjünk visszajelzést: Mások véleménye segíthet rávilágítani a vakfoltjainkra.
• Alázattal közelítsünk: A szakmai önbizalom és az intellektuális alázat nem zárják ki egymást.

A Dunning–Krüger-hatás emlékeztet minket arra, hogy a tudás egyik legfontosabb jele az, ha tudjuk, mennyit nem tudunk. Ez nem gyengeség – hanem a fejlődés kezdete.